Megközelítés

A jelentésalapú adatbázis-struktúra lehetővé teszi, hogy a nyelvet, nyelveket ne inverz módon, a nyelvi megjelenítés (vagy annak mikéntje) felől vizsgáljuk elsőként, hanem a hozzájutás: a közlési szándék, a közlés, a nyelvi kommunikáció irányából, a jelentést téve meg a lexikográfiai vizsgálat alapegységének. Ez röviden azt jelenti, hogy az adatbázisunkban a természetes nyelvi kijelölők (legyenek akár egy, akár két vagy több nyelven) egy-egy azonos, nyelvfüggetlen jelentés köré csoportosulnak, azokat mintegy csillag alakban, dimenzionáltan körülölelve, körberajzolva, kijelölve. Ez lehetővé teszi, hogy a különböző nyelveken – vagy azonos nyelven különböző módon – megformált azonos jelentések (beleértve olyan kommunikációs mozzanatokat is, melyekről például a hagyományos szótárírás adatok híján lemond, abban kevéssé következetes, vagy más irányú vizsgálati módszeréből következően fel sem fedezhet) megfelelő kidolgozottságuk által a nyelvet és a nyelveket a maguk eredeti, természetes – látható és láthatatlan, felszíni és felszín alatti – viselkedésében foglalhassák rendszerbe, hogy azokat egymással és önmagukban is átjárhatóvá, kommunikatívan leírhatóvá tegyék.

A nyelv a nyelvi kommunikáció szolgálatában áll. Ezért minden egyes nyelvi kijelölőnek (a fonémától, morfémától kezdve egészen a frazeológiai egységekig, szövegig) megvan a maga kommunikatív, jelentést indukáló szerepe.

A jelentésalapú adatbázis adatai így a nyelvi alakulatok alaktani viselkedésére is rámutatnak – a jelentés tükrében. Ezért az adatbázisnak mint anyagtörzsnek, valamint a felgyűlt kutatási tapasztalatoknak, a korábban gyűjtött, egyéb adatoknak felhasználásával, szegmentálásával és ötvözésével megkezdtük egy olyan (azonos struktúrában kezelt) magyar morfológiai adatbázis kiépítését, szerkesztését, amely – a jelentésalapú adatbázis-felépítéssel harmonizálva – az alaktani viselkedést a nyelvi kommunikáció szolgálatába állítja: jelentésközpontú, funkcionális, értelmező jellegű.

A legjelentésközelibb morfológiai megjelenéseket, tehát az egybe- és különírást, szóöszetételi határokat, képzést, tőváltozatokat, kötőjelezést, kisbetűs és nagybetűs írásmódot mint rejtjeles alaktani üzeneteket helyeztük az elemzés gyűjtőpontjába, nem mondva le a morfológiai egységek közeles eredetének, elszármazásának a nyelvi kommunikáció számára lényeges, mai írásmódot indokoló és szabályozó, jelentéshez jutást segítő vizsgálatáról sem.